A cikksorozat első részében arról írtam, hogy egy valódi életmódváltásnak milyen dimenziói vannak. A testi, szellemi és lelki dimenziók hármasa mentén lehet valódi, mélyreható és hosszú távon fenntartható pozitív életmódváltást elérni – hiszen az ember is a test, lélek és szellem egysége, nem csak önmagában egyik, vagy másik. Majd a sorozat második részében kitértem arra, hogy melyek azok a blokkok, amelyek meg tudják akadályozni, hogy a testi vagy éppen a szellemi téren változtatni tudjunk és hogyan lehet elkezdeni dolgozni ezeken a gátló tényezőkön.
Most pedig a harmadik, záró részben a lelki dimenzió olyan aspektusairól olvashattok, amelyek akár a tudatos, akár a tudat alatti síkon az ellen munkálkodnak, hogy ebben a tekintetben is valódi változást tudjunk elérni az életünkben.
Ide tartozik tulajdonképpen minden olyan lelki blokk, amit a saját múltunkból hozunk magunkkal, de a jelenünkben már nem az előrehaladásunkat szolgálják. Ez így elég tág témakörnek tűnik – és igazából valóban az is. Ha ezekre a lelki blokkokra most az életmódváltás tekintetében nézünk rá, akkor is nagyon sokrétű lehet mindaz, amivel saját magunkat akadályozzuk az életünk fejlődésében.
Ahogyan azt már korábban említettem, csak a testi, szellemi és lelki dimenzió együttes fejlesztésével lehet igazán hatékonyan és hosszú távon fenttartható módon életmódot változtatni. Hiszen bármit is akarnánk a másik két dimenzióban változtatni, ha a lelkünk annak ellenében dolgozik folyamatosan.
A lélek tekintetében talán mindennél fontosabb az önreflexió kérdésköre. Kulcsfontosságú, hogy tudjunk a saját lelki működésünkre, reakcióinkra, érzéseinkre legalább alkalmanként kicsit kívülről rátekinteni.
Minél inkább tudatosan tudjuk szemlélni a saját automatizmusainkat, annál több esélyünk van arra, hogy felismerjünk olyan hattérben futó „programokat”, amelyek ugyan folyamatosan hatással vannak ránk lelki értelemben, esetleg azonban mégsem hasznosak (már) számunkra. Ugyanígy van ez az életmódváltás tekintetében is. Hiszen sok olyan futó program van – nevezzük most őket negatív belső mondatoknak -, amelyek attól próbálnak visszatartani minket, hogy fejlődést tudjunk elérni ezen a téren.
Annak érdekében, hogy ezzel kapcsolatban beindítsam a saját gondolatmeneteteket, a következőkben összeszedtem nektek néhány olyan negatív belső mondatot, amelyek kifejezetten hátráltatóan hatnak az életmódváltás lelki dimenziójának előrehaladására.
1.„Nem engedhetem meg magamnak, hogy önmagammal foglalkozzak.”
Ha gyerekként úgy nőttél fel, hogy folyamatosan másokat kellett „boldoggá tenned”, rajtuk kellett, hogy legyen a fókuszod, akkor nem tanultad meg, hogy hogyan foglalkozz magaddal. Nem tudod, hogy hogyan figyelj a saját szükségleteidre, igényeidre, érzelmeidre. Ha ez a negatív működésmód nem kerül tudatos szintre nálad és nem oldod fel, akkor biztos lehetsz benne, hogy meg fogja nehezíteni az életmódváltásodat is. Sajnálni fogod magadra az időt, pénzt, energiát, fontosabbnak fogod találni, hogy elvégezd a házimunkát, kiszolgálj másokat, a mások igényeit fogod előnyben részesíteni a sajátodhoz képest.
Így pedig gyakorlatilag lemaradsz a saját életedről. Hiszen nem a sajátodat éled, hanem másokét. Meg kell vizsgálnod azt, hogy hova, kik/mik felé fordul túlzott mértékben a fókuszod saját magad helyett.
A munkádra? A párodra? A szüleidre? A családodra? A világ problémáira? Hívj vissza magadhoz a feleslegesen kiküldött energiáidból és kezdd el magadba fektetni azt. Ha kevesebbet foglalkozol mások dolgaival, többet fogsz tudni foglalkozni saját magaddal.
Szorosan ehhez a negatív belső mondathoz tartozik még a megfelelési vágy kérdésköre is. Ha a lelki működésed egyik alappillére az, hogy cselekedeteidet ahhoz igazítod, hogy másoknak megfelelj, megint csak eltávolodsz önmagadtól. Ha az jár folyton a fejedben, hogy „vajon mások mit fognak gondolni”, akkor szinte minden, amit teszel az ehhez a gondolatmenethez fog igazodni. Nem pedig ahhoz, hogy neked mire lenne vágyad, mire lenne szükséged, mire lenne igényed. Nagy csapda ez. Mindenki másnak megfelelni soha nem lehetséges. Amennyiben mégis megpróbálod, az egyfajta szétszakadáshoz fog vezetni a lelkedben. Egyetlen embernek kellene igazából megfelelned a mindenki más helyett. Saját magadnak. De ez sokszor elfelejtődik. Az pedig, hogy mit gondolnak mások? Az az ő dolguk. Nem a tiéd. Nem fogod tudni befolyásolni, akármennyire is próbálkozol vele. És minél inkább megpróbálod a cselekedeteidet, az életedet a mások véleménye szerint „jól, megfelelően, példa értékűen” élni, annál kevésbé lesz ennek az életnek köze hozzád. Ha úgy érzed, hogy ezzel a témakörrel dolgod van, akkor ajánlom elolvasásra egy korábbi cikkemet, ami pont a „de mit gondolnak majd mások” csapdájáról szól.
2. „Nekem csak ennyi jár.”
Sokszor megtörténik az, hogy meg sem fordul a fejedben, hogy neked több/jobb is járna. Egyszerűen elhiszed, hogy neked ennyit jutott a sorstól, ezzel kell megelégedned. Beleszoktál abba, hogy szenvedsz, hogy neked rossz, ezért az életmódváltás eszedbe sem jut, mint opció. Igazából ez a komfortzónád. A folyamatos kisebb-nagyobb mértékű szenvedés, az állandó, vagy legalábbis rendszeresen visszatérő küzdés. Ha nem ez van, akkor bajt szimatolsz. És esetleg elkezded te saját magadnak megnehezíteni a dolgodat. Ez is egy fajtája az önsorsrontásnak. Ha más nem hozza be az életedbe azt a negatív dolgot, amire a tudatalattid kondicionálva van, akkor behozod azt saját magadnak. Csak hogy ismerős legyen a helyzet, mehessen az automatizmus.
Hiszen a dolgok nem mehetnek könnyen, az nem lehet – gondolhatod. Pedig de.
A dolgok mehetnek könnyen. Járhat neked annál több és jobb, mint ami most van. Csupán megint a magaddal hozott belső negatív sorsmondatok azok, amik elhitetik veled, hogy ez nem így van. Vizsgáld meg ezt a hiedelem-rendszeredet és kérj segítséget ezeknek a blokkoknak a feloldásához. Ennek a folyamatnak az eredményeként pedig érezhetően és láthatóan könnyedebben fog menni az, hogy az életeden pozitív irányba változtass.
3. „Nem merek ennél több/jobb lenni.”
Ha kevésnek gondolod magadat, ha kishitű vagy, akkor nem is mersz kilépni az új dolgok felé. Jobban eshet megbújni az árnyékban, ahol eddig is voltál, hiszen azt már ismered, azt biztonságosnak gondolod. Azt érezheted, hogy ha ennél több lennél, vagy életed valamilyen területén ennél jobb lennél, akkor túl sok figyelem irányulna rád. Ami pedig félelemmel tölthet el. Ezért nem is változtatsz az életeden, az életmódodon, inkább maradsz az árnyékban.
Pedig ez sem a fejlődés útja felé mutató viselkedésmód. Viszont mivel valószínűleg azt hozod magaddal a múltadból, a gyerekkorodból, hogy „járt utat járatlanért el ne hagyj”, te ezt a sorsmondatot szépen követed a mai napig. Nem mered felvállalni a kockázatokat, nem mersz több lenni, mint esetleg a szüleid, a környezeted vagy bárki más.
Gondolhatod azt, hogy ha te jobb/több lennél, mint valaki a környezetedben, akkor azzal megbántanád őket. Csakhogy ez a gondolkodásmód attól tart vissza téged, hogy a valódi, teljes önmagad legyél.
A más felnőtt emberek életéért, érzelmeiért nem neked kell vállalnod a felelősséget. Mármint abban az értelemben biztosan nem, hogy ha te elkezdesz szárnyalni a saját életedben és ők ettől rosszul érzik magukat. Az legyen az ő bajuk, azzal küzdjenek meg ők maguknak – hogy miért nem tudnak más sikerének örülni, hogy miért nem inspirálódnak belőle a helyett, hogy acsarkodnának. A te dolgod a saját utad követése, amit csak akkor fogsz tudni megtenni, ha elhiszed, hogy merhetsz ennél több és jobb lenni. És ennek érdekében változtatni az életeden.
Illetve gondolhatod azt is, hogy ha ennél te több vagy jobb lennél, az olyan váratlan helyzeteket hozhatna az életedbe, amivel nem tudsz megküzdeni. Ennek a gondolatnak a gyökere pedig abban van, hogy tulajdonképpen nem hiszel magadban, a képességeidben. Nem hiszed el, hogy új és váratlan helyzeteket is meg tudnál oldani. Nem hiszed el, hogy képes vagy rá. Pedig ha nem próbálod ki, akkor soha nem fogsz rájönni, hogy igenis képes vagy rá. Ha nem próbálod ki, akkor csak marad a „fejben élés” és a gyakorlatba be nem ültetése az új dolgoknak. A legjobb tanácsom ebben az esetben, hogy apró lépésenként haladva mégiscsak kóstolj bele új dolgokba, érezd meg az ízét, érezz rá, hogy milyen az, amikor teljesíteni tudsz új helyzetekben és mindez az önbizalmadat, önmagadba vetett hitedet és önbecsülésedet emeli.
4. „Nem vagyok képes szembenézni az életem negatív oldalával.”
Ami az életük megváltoztatásától sokakat eltántorít, az a lelki fájdalmakkal, sebekkel való szembenézéstől való félelem. Ha nem foglalkozom vele, akkor nincs rám hatással – gondolhatod. Pedig ez nem így van. Nagyon nem! Attól, hogy nem veszel tudomást valamilyen múltbeli lelki fájdalmadról és inkább elrakod azt egy dobozba, lakattal lezárod és eldugod a pincébe, az még gyönyörűen kifejti rád a hatását az életedben. Attól, hogy nem veszed észre, ez még így van.
Tehát, semmi értelme nem szembenézni a dolgokkal. Hiszen akkor csak folyamatosan nyomasztod saját magadat a tudattalan szinten és nem haladsz előre a saját életedben.
Ha viszont úgy döntesz, hogy beleállsz ebbe a folyamatba, hidd el, hogy meg fogja érni a végeredmény. Valószínűleg nem lesz könnyű az elején. Sok energiádba fog kerülni felhozni azt a dobozt a pincéből, kinyitni rajta a lakatot, felbontani és elkezdeni áttekinteni a tartalmát. Viszont ahogyan haladsz majd a szortírozással, fogod érezni, ahogyan egyre könnyebb a lelked. Hiszen folyamatosan szabadulsz majd meg azoktól a terhektől, amik eddig a háttérben nyomasztottak téged. Így pedig egyre könnyebben és könnyebben fogod tudni örömmel fogadni az életed megváltoztatását és megváltozását a pozitív irányba.
Az életmódváltás – mint az a fentiekből és a cikksorozat előző részeiből most már teljesen egyértelmű lehet – egy komplex dolog. A testi, lelki és szellemi dimenzió mindegyikén érdemes tevékenykedni az érdekében. Nincs egyik a másik nélkül. És a harmadik nélkül sincsenek.
Ha valóban változtatni és fejlődni szeretnél az életed egészében, akkor komplex módon kell azt megtenned. Bár nagy feladatnak tűnhet ez így egyszerre, bízz abban, hogy az egyik változás hozza majd magával a másikat is, szépen sorban.
Tartsd észben a dimenziókat, gondold végig őket a saját életedben. Hol van a legnagyobb hiányod? Állíts fel magadnak egy tervet, hogy melyik dimenziód fejlesztéséért mit fogsz tenni, mikor és hogyan. Tervezz és tartsd magad a tervhez. A folyamat közben pedig élvezd a fejlődés ízét és jusson eszedbe megünnepelni a mérföldköveket és büszkének lenni magadra az elért eredményért!
Kapcsolódó cikkek:
Az életmódváltás testi és szellemi blokkjai
A valódi életmódváltás dimenziói
Újrakapcsolódás a külvilághoz – a tél és a Covid után, 1. rész
Újrakapcsolódás a külvilághoz – a tél és a Covid után, 2. rész
A “…de mit gondolnak majd mások” csapdája
Önmagad és az életed megváltoztatása – Miért ennyire nehéz?
Te sikerorientált vagy kudarckerülő vagy?
Mindenki csak azt tudja látni, amire már készen áll…
Elvárások, amiket jobban járnánk, ha elengednénk
Az önbizalmi válság okai és a kilábalás folyamata
Segíteni és elfogadni a segítséget másoktól
A Kedveskedő szindróma: jelek, hátrányok és a gyógyulási folyamat
holisticcoachingtherapy.com 