Az érzelmek nélküli élet

Egy film (Equals) és egy sorozat (Brave New World) is szembejött mostanában velem és mindkettő nagyon hasonló témával foglalkozik. Ezekben a disztopikus jövőkben az emberek érzelmek nélkül élnek. Hol bogyókat bekapkodva nyomják el a feltörni készülő érzelmeiket, hol pedig egyenesen vírusnak nyilvánítják, ha valakinek érzései támadnának és azt kezelik vakcinával. Akár a filmet, akár a sorozatot nézve kézzel fogható volt a világok sterilitása, robot-mivolta, neutralitása. Megvolt ezeknek az embereknek mindenük, mégsem volt semmilyük sem. Vigyázat, most kicsit spoilerezni fogok! Mindkét történet végül azonban oda lyukadt ki, hogy valójában nincs ez azért így jól, hiszen végső soron az az emberi lények alapállapota, hogy érezni akarnak dolgokat – jókat és rosszakat egyaránt.

Engem pedig cikkírásra ihletett ez a téma. Hiszen bár a filmben és a sorozatban is távoli jövőként ábrázolják ezt az állapotot, mégiscsak rá lehet ezt az egészet vetíteni a jelenre is. Persze nem olyan mértékben, mint ahogy a képernyőn látható, de van ebből most is ízelítő.

De hogy pontosan mire is gondolok: nagyon sok olyan ember él jelenleg is a Földön, aki – bár talán nincs tudatában a dolognak – mégsem érez igazi érzelmeket, érzéseket. Vagy legalábbis nem az érzelmek teljességében érzi azokat. Ilyen esetekben gyakran előfordul, hogy emberünk folyamatosan küzd a negatív érzelmeivel, ellenben amikor valami pozitívra lenne oka, az nem igazán járja át őt.

Egyszer egy coaching ügyfelem kérdezte meg tőlem, hogy miért van az, hogy amikor valami konkrétan jó dolog történik meg vele, ő akkor sem tud örülni ennek?

andrew-neel-KkCig7EbfoA-unsplash

Erre persze személyenként eltérő lehet a válasz, de alapvetően ilyenkor a szívcsakra valahogyan blokkolva van. S mivel blokkolt állapotában nem megfelelően áramlanak rajta keresztül az energiák, így például az öröm érzése sem tud valójában megjelenni. Erre persze a következő kérdés, hogy oké, de mitől blokkolódott be? Itt is rengeteg opció lehet. Lehet, hogy gyermekkorban úgy volt nevelve emberünk, hogy nem volt szabad éreznie, az érzéseit kimutatnia, mert arra nem kapott pozitív választ a környezetétől. Így ő bezárta a szívcsakráját, hogy akkor ne is érezzen inkább, ha úgysem kíváncsi rá senki sem. Az is lehet, hogy valamikor az élete során emberünket egy olyan mértékű trauma érte, amitől egyszer csak teljesen elzárta az érzelmi csapot az életében. Ha bezárom, nem fáj – gondolhatta; tudatosan vagy tudattalanul.

Ha zárt, vagy az egészségesnél zártabb állapotban van a szívcsakra, az ugyan jó taktika arra, hogy a negatív dolgokat, érzéseket, érzelmeket ne érezze annyira. Viszont egy nagy gond van az egésszel. Mégpedig az, hogy ilyen állapotban a pozitív dolgokat sem fogja érezni.

Így történhet meg az, hogy valaki nem tud örömöt érezni. Nem tud valódi, mély szeretetet érezni (adni és befogadni sem). És még folytathatnánk a sort.

Első és legfontosabb lépés, az önreflexió

laurenz-kleinheider-OsC8HauR0e0-unsplash

Annak felmérése, hogy vajon tudsz-e érezni, megélni, kifejezni, befogadni valódi pozitív érzelmeket. Elégséges-e az neked, amit a környezetedtől kapsz például? Hiszen a környezeted az a te tükröd. Ha ők szerinted nem tudnak feléd annyi pozitív érzelmet közvetíteni, mint amennyit szeretnél, akkor az nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy te sem lennél képes jelenleg többet, minőségibbet befogadni. Ha pedig ezen szeretnél fejleszteni, akkor jöhet a következő lépés.

Fel kell tárni azt, hogy mikor zártad el az érzelmeidet önmagad és a világ elől

cathal-mac-an-bheatha-7kbP7sMkjo0-unsplash

Így nőttél fel? Vagy volt valami erős alkalmi behatás az életedben, aminek ez lett az eredménye? Amint megvan erre a válaszod, el lehet kezdeni ezzel az eseménnyel, ezen a blokkon dolgozni. Ezt feloldva tudsz közelebb kerülni ahhoz, hogy mélyebben érezd a saját érzelmeidet, érzéseidet.

Nagyon fontos itt megjegyeznem, hogy nem egy kétállású kapcsolóról beszélünk, amit most akkor majd jól a kikapcsolt állapotból bekapcsoltra változtatunk.

Hiszen a lelked nem is bírná el, hogy egy eddig mondjuk 40%-on megélt érzelmi világból, hétfőről keddre egyszer csak 100% legyen. Annak nagyon kemény lelki megborulás lenne a vége. Hiszen amikor ezt a 40%-ot elkezded emelni, ezzel párhuzamosan teljesen más színben kezded majd el látni az eddigi életedet is, mindent, amit tettél – magaddal és másokkal. Felismerhetsz olyan dolgokat, amiket nem jól csináltál a múltban, ezért pedig bűntudatod lehet. Ilyenkor ezzel is dolgozni kell. Ezt befogadni és feloldani. Ha mindezen felismerések pedig egyszerre nyílnának meg a lelked előtt, az elviselhetetlen lenne.

Az érzelmi világ megnyitása egy folyamat

clint-mckoy-KZbngViE3v8-unsplash

Lépésről lépésre haladva, meg-megpihenve érdemes ezen dolgozni. Minden lépésnél vizsgáld meg, hogy idáig eljutva milyen új területeket fedezel fel, amelyekben szintén szeretnél még elmélyedni. Ez így lesz teljes, egységes, átfogó. Így fogsz tudni olyan eredményt elérni minden lépésednél, amiből visszafelé már nem fogsz haladni. Csak előre, stabilan és biztosan.

E folyamatot közben segíteni is tudod

darius-bashar-I8Q261NtB24-unsplash

Mivel az érzelmek esetében tulajdonképpen a szívcsakrádon dolgozol, jól jöhet egyéb eszközöket is bevetni, ha kedved támad hozzá. Ilyen lehet például minden rózsaszín és zöld ásvány, mivel ezek a szívcsakra színei. Viseld őket magadon, akár medálként közvetlenül a mellkasodon, vagy bárhol, ahol jól esik. Hordd őket a táskádban, tartsd magad mellett őket napközben.

Amikor időd engedni, tedd a kezed a mellkasod közepére, ahol a szívcsakrád is található és kérd meg a fentieket, hogy a tenyereden kiáramló energián keresztül segítsenek neked gyógyítani azt. Időnként tudatosan „nézz rá” a szívcsakrádra, vagyis teremts vele kapcsolatot. Érezd meg a helyét a mellkasodon elöl és hátul, lélegezz rajta keresztül. Ismerkedj vele, mint egy új baráttal. Vagy inkább, mint egy rég nem látott kedves baráttal. 🙂

Meditáció közben képzeld el, ahogyan a rózsaszín vagy zöld energia átjárja a szívcsakrádat elöl és hátul, és segít neked abban, hogy a számodra egészséges mérték maximumán legyen most nyitva.

Ha pedig úgy érzed, hogy ezek a fenti gyakorlatok még nem mennek egyedül, akkor kérd egy ebben járatos segítő segítségét.

A haladás támogatása, több oldalról

neil-thomas-SIU1Glk6v5k-unsplash

Én ebben hiszek. Hogy minden megdolgozandó témát több oldalról is érdemes megtámogatni. Beszélni kell róla, hogy a tudatos szintre kerüljön a probléma. Meg kell találni a probléma valódi gyökerét, ami mindennek a kulcsa. Fel kell oldani ezt az okot, hogy valódi változást lehessen elérni. Közben pedig olyan egyéb támogató lehetőségekkel is érdemes élni, amiket te magadhoz közelinek érzel és a folyamatodat, haladásodat segíti.

Ha pedig valóban változtatni akarsz, akkor semmi nem állhat az utadba!

 

Kapcsolódó cikkek:

Félelem az egyedül töltött időtől

Félelem az egyedül töltött időtől – 2. rész

A Kedveskedő szindróma: jelek, hátrányok és a gyógyulási folyamat

A “…de mit gondolnak majd mások?” csapdája

A szeretetbonbonok veszélye

Segíteni és elfogadni a segítséget másoktól

Szeretetlenül felnőve

Kiéhezve a figyelemmorzsákra

Az érzelmi energia önkiszolgáló

Úgy gondolod, hogy neked nem lehet jó?

Az önbizalmi válság okai és a kilábalás folyamata

Hahó, boldogság? Merre vagy? Kereslek!

Az érzelmek óceánján

%d bloggers like this: