Bizonyos dolgokat rutinból működtetni az életedben tulajdonképpen nem feltétlenül rossz dolog. Ilyenkor nem kell extra energiákat befektetni abba az adott témakörbe, szinte robot módban fut a folyamat, nem kell rajta gondolkodni, agyalni. Ilyenkor lehetőséged van picit megpihenni, „zsibbadni”, ahogy én szoktam fogalmazni, csak úgy benne lenni extra erőbedobás nélkül a helyzetben.

A probléma akkor van, ha életed bizonyos területén már régóta ebben a „csökkentett módban futsz” – pláne, ha életed több területén is egyszerre – és már nem érzed az indíttatást, hogy plusz lépéseket tegyél a változásra, változtatásra. Ez már nem a pihenés, megpihenés ismérve, hanem a tompultságé. Benne maradva ebben a szituációban pedig idővel még mélyebbre és mélyebbre tudsz kerülni, akár addig a pontig is eljuthatsz, hogy már egyenesen rettegsz bármiféle változástól, bármitől, ami ebből a kővé szilárdult rutinból akár picit is kintebb tolna téged. Ez pedig nem a te érdekeidet szolgálja.

Hiszen az élet a folyamatos fejlődésről, haladásról és változásról szól, nem pedig arról, hogy egyszer kiválasztottál egy szűk ösvényt és utána egész életedben csak azon haladsz, bármi is legyen.

Azt hiszem, az elmúlt évek világtörténései után egy dolgot biztosan megjegyezhetünk: egyetlen dolog biztos csak az életben, az pedig a változás. Így aztán neked is az a legjobb, ha ennek nem állsz ellent, hanem felülsz erre a hullámra és haladsz vele.

De lássuk milyen is lehet kicsit részletesebben az, amikor beragadtál a magánéletedben vagy mondjuk a munkádban.

Magánéleti beragadás

Itt például beszélhetünk arról, amikor egy párkapcsolatba vagy beragadva. Érzed, hogy nem minden stimmel, sőt, lehet, hogy egyre kevesebb dolog stimmel, ahogy halad előre a közös életetek. Lehet, hogy már az sem működik, ami régen működött, vagy esetleg most jössz rá, hogy régen is csak működni látszott. Lehet, hogy azon időszak alatt, amióta együtt vagytok, elkezdett más-más irányt venni a ti saját életetek, ami a kettőtök közös életét egyre inkább megnehezítette. Vagy esetleg azt vetted észre, hogy a te saját életed, individualitásod eltűnt a kapcsolatban és már csak a párod van és minden róla szól – az elvileg „közös” életetekben. Az is megeshet, hogy egyszer csak ráeszmélsz arra, hogy már egy kedves szavatok sincs a másikhoz a hétköznapokban.

De bármi is legyen a probléma, mégsem lépsz – mert beleragadtál a megszokásba. Az ugyan igaz, hogy senki sem tökéletes és egy párkapcsolaton dolgozni kell, de az nem mindegy, hogy ez a munka megtörténik-e mindkét fél részéről. Lehet, hogy te magad sem próbálod meg megoldani a kialakult nem kívánatos helyzetet. Hiszen akkor szembe kellene nézni azzal, hogy bizony neked is változtatnod kell(ene). Ha pedig te meg is teszed, vajon a párod is teszi-e ugyanezt? Mert meglehet, hogy ő egyáltalán nem tesz lépéseket a változás és változtatás irányába, vagy pedig nem pont olyan sebességben és mértékben, mint te. Ez pedig azt jelenti, hogy elképzelhető, hogy a végén nem érnek össze majd továbbra sem a szálak…

Munkahelyi beragadás

A biztos megélhetés, a pénz folyamatos beáramlása fontos tényező mindenki életében, hiszen pénzből élünk, ez van, ezt el kell fogadni. Mégis, van, aki annyira fél a bizonytalanságtól, attól, hogy valami újat próbáljon ki munka terén, hogy szinte lebénítja ez az érzés. Ilyenkor fordulhat elő az, hogy nap mint nap szenvedsz a munkahelyeden, már réges-régen nem szereted, amit csinálsz, elégedetlen vagy mondjuk a fizetéssel, úgy érzed esetleg, hogy senki nem értékeli a munkádat és gyakorlatilag minden hétfő reggel émelyegve indulsz el dolgozni. Viszont itt sem teszel lépéseket, hogy ezen változtass, hogy új munkakört, vagy új munkahelyet keress. Itt legalább már tudod a múltbeli tapasztalataid alapján, hogy mire számíthatsz (még ha az történetesen rossz valami lesz is), megkapod a fizudat minden hónapban, amiből végülis elvagy. Ugyan nem haladsz előre, nem fejlődsz, nem építed a rálátásodat a munka világára, de legalább tudod, hogy mindig van valahogy. Ilyenkor úgy érezheted, hogy nem kell különösebben megerőltetned magad a munkában, hiszen már rutin az egész. Csak amivel nem számolsz, hogy a lelki teher, amit ez a beragadás és motiválatlanság okoz, az milyen nagy energiaveszteséget jelent számodra.

Akár magánéleti, akár munkahelyi beragadásról legyen szó, e következő mondat sokszor előkerülhet:

„Igen, valóban nem jó ez a helyzet, amiben vagyok, de ha ebből kilépek, akkor lehet, hogy sokkal rosszabb lesz nekem!”

És ettől való félelmedben pedig nem lépsz ki. Maradsz a nem működő párkapcsolatodban, a nem működő munkádban – beragadva, egyre inkább megkeseredve és egyre energiátlanabbul. De a bizonytalan jövőtől való félelmen kívül mi okozhatja még a beragadást?

A beragadás néhány lehetséges oka

Számtalan tényező lehet, ami miatt úgy döntesz, hogy maradsz egy számodra kedvezőtlen helyzetben az életedben. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ezek mindenkinél egyéni okok (is) lehetnek, mégis, van pár tipikus dolog, ami miatt sokan beragadva maradnak.

Alacsony önbizalom, önbecsülés, önmagadba vetett hit

Ha ez a fenti hármasod alacsony, akkor azt gondolhatod, hogy ha ki is lépnél a rossz helyzetedből, akkor sem sikerülne jobbat találnod. Hiszen nem lennél képes egy másik, jobb munkát elvégezni, vagy esetleg még találni sem, nem találnál úgysem ideális párt magadnak stb. Ilyenkor a háttérben az a negatív belső monológ fut, hogy te nem tudod ezt megcsinálni. Ami pedig valószínűleg nem igaz, csak valaki, valahol az életed során ezt elhitette veled és lehet, hogy ezt észre sem vetted. Viszont sunyi módon beépült a magadról alkotott képedbe és a háttérben duruzsolva folyamatosan visszafog téged mindentől, ami ismeretlen, ami új, ami pozitív kihívást jelenthetne.

A gondolat, hogy neked nem jár több/jobb

Bár nem feltétlenül a felszínen, de ez a gondolatmenet is sajnos túl sokakban fut folyamatosan. Ilyenkor konkrétan nem tartod magad elég értékesnek ahhoz, hogy jó dolgok legyenek az életedben. Lehet, hogy ezt is valaki addig mondogatta neked az életedben, amíg beépült az énképedbe, vagy egyszerűen csak ezt láttad felnőve magad körül, mint mintát. Valahogy a kettő amúgy is kapcsolódik egymáshoz, mármint, ha ez volt a mintha és hogy akkor ezt mondogatták is – vagy konkrétan neked, vagy a jelenlétedben folyamatosan. Nagyon fontos tudatosítani azt, hogy neked is jár az, hogy jó legyen, te is megérdemled, hogy jól érezd magad.

Nem kötelező a szenvedést választani – csak opcionális.

Alacsony önszeretet

Ha nem szereted saját magad, akkor tudat alatt is megteremted magadnak azokat a helyzeteket, hogy jó alaposan tudd bántani saját magad. És itt nem kell feltétlenül fizikai dolgokra gondolni, bár az is jöhet, pl. betegségek formájában. Bánthatod te magad úgy is, hogy nem lépsz ki egy munkahelyről, ahol már semmi esély arra, hogy jól érezd magad és megbecsült tagja legyél egy csapatnak. De az is az önbántás egy formája, ha szó nélkül benne maradsz egy párkapcsolatban, ahol a párod folyamatosan semmibe vesz téged. Oké, hogy ő bánik így veled, de te meg hagyod neki. Nagyon fontos a saját felelősséged felismerése is ebben.

Ha nem jó valami az életedben, tedd szóvá. Ha nem változik hosszabb távon lényegesen semmi, akkor lépj tovább a saját érdekedben.

A kitekintés lehetőségének hiánya

Ez alatt azt értem, amikor olyan mélyen be vagy zárva a beragadásodba, hogy nem is tudod, hogy azon kívül igazából mi történik a valóságban. Itt a példáimat ketté szedném, külön a magánéletre és külön a munkára.

Ha a magánéletedben olyan párod van, aki esetleg a te védelmezésed címszóval élve, de elzár téged a barátaidtól, a családodtól, akkor tulajdonképpen elveszted a kitekintés lehetőségét is. Ha a párodon kívül és a saját párkapcsolatodon kívül nem látsz a közvetlen környezetedben más példákat is, könnyen elhiheted, hogy ez úgy a teljesen normális, ahogyan az nálatok történik. Talán még bele is helyezkedsz abba a képzetbe, hogy jobb is, ha nem tartod/tartjátok a kapcsolatot másokkal, hiszen ti így vagytok jól. Az ebben a bökkenő, hogy emberi kapcsolatokra mindenkinek szüksége van, a párkapcsolatán kívül is. Ekkor tudod megbeszélni a szeretteiddel, barátaiddal a dolgaidat, akik esetleg teljesen más szempontokból tudnak rávilágítani a történésekre. És aki ettől a lehetőségtől fosztja meg a párját, pont ettől fél. Hogy akkor már nem lenne meg a saját teljes befolyása, mert „telebeszélnék minden hülyeséggel” a függésben tartott párja fejét. Kitekintést nyerni kell. Szükséges.

Ha munkában vagy kitekintés nélküli beragadásban, az lehet például azért, mert nem volt még más hely, ahol dolgoztál, vagy éppen ezen a helyen nagyon-nagyon sok éve ott vagy már. Megszoktad a dinamikákat, látod, hogy mi működik jól és a rossz dolgokat pedig elfogadtad. Ez a munkahely esetleg mindeközben folyamatosan próbálja meg elhitetni veled, hogy ennél jobb hely a kerek világon nincs. Hiszen mindenki, aki valaki, itt szeretne dolgozni, ez a legjobb hely. Neked pedig mivel nincs kitekintésed, el is hiszed ezt – ha eleget duruzsolják. Ebből pedig egyenesen tud következni a beragadás. Maradsz, hiszen itt csodálatos (jó, hát néha igazából nem az, de elfogadod ezt is), ezen kívül pedig minden más a nem-csodálatos kategóriába esik. Jobb ez, mert ezt ismered, máshol biztosan rosszabb/nehezebb lenne. De vajon valóban így van…?

Ha ki akarsz lépni a beragadásból

Ha úgy érzed, hogy be vagy ragadva egy helyzetbe, a legjobb tanácsom, hogy ne feltétlenül akarj a nulláról százra ugrani. Mivel még nem biztos, hogy van gyakorlatod a folyamatos fejlődésben, a folyamatos nyitásban, a százra ugrás nagyon „romantikus” megoldásnak hangozhat. Kilépek, megyek, ugrom és földet érek. Hát igen, vagy arcra esel. Nem mindegy.

A legjobb tanácsom az, hogy fokozatosan változtass. Fokozatosan, de folyamatosan! Nagyon fontos! A fokozatosság nem azt jelenti, hogy teszek egy kis lépést, majd megállok megpihenni néhány évre. Ez nem fokozatosság, ez alibizés. Ettől nem sok semmi fog ám változni…

A fokozatos és folyamatos úgy néz ki, hogy teszel egy lépést előre, megvizsgálod magad, hogy hogyan reagálsz, kérsz segítséget, ha szükségét érzed, hogy be tudd fogadni az új dolgot az életedbe. Körülnézel, hogy milyen új dolgokra kaptál rálátást. Miben lett nagyobb a kitekintésed? Hogyan segít ez neked abban, hogy a következő lépést is meg tudd tenni? Aztán eldöntöd a következő lépés irányát és megteszed. Innentől a folyamat ugyanaz. Lépsz, vizsgálódsz, befogadod az újat, elmélyíted az új rálátást és kitekintést és ennek segítségével újabbat lépsz. Ha meg is állsz időnként pihenni, abban is tudatosan benne vagy. Aztán léped a következőt és a következőt, egyik lábad a másik után.

Ez a folyamat az, ami meg tudja hozni az életedbe a fokozatos, folyamatos, de befogadható változásokat, amiken keresztül egyre inkább haladásban és pozitív változásban leszel, a beragadás helyett.

.

Kapcsolódó cikkek

Önmagad és az életed megváltoztatása – Miért ennyire nehéz?

Mindenki csak azt tudja látni, amire már készen áll…

Te sikerorientált vagy kudarckerülő vagy?

A “…de mit gondolnak majd mások” csapdája

Fel-nőttként Felnőtté válni

Elvárások, amiket jobban járnánk, ha elengednénk

Segíteni és elfogadni a segítséget másoktól

Szeretetlenül felnőve

Kiéhezve a figyelemmorzsákra

Az érzelmi energia önkiszolgáló

Úgy gondolod, hogy neked nem lehet jó?

Az önbizalmi válság okai és a kilábalás folyamata

A szeretetbonbonok veszélye

A Három Grácia: önértékelés, önbecsülés, önbizalom