A minap egy parkolóban ültem az autómban leengedett ablakokkal, amikor egy kettővel mellettem lévő kocsiban zajló (szintén nyitott ablak melletti) kihangosított beszélgetésre lettem figyelmes. Egy férfi telefonált vélhetően a (volt) feleségével, nem éppen nyugodt hangnemben.
– De hát nem érted, hogy én csak élni akarom a saját életemet? – ordította a Férfi.
– De hiszen ez úgy normális, ahogy mi eddig csináltuk! – mondta a Nő.
– Normális?? – háborodott fel a Férfi még jobban. – Hát lehet, hogy neked ez a normális, de nekem biztosan nem!
Ezután már elindultam onnan, mentem utamra, de ez a beszélgetés elkísért engem és elgondolkodtatott. Mennyire érdekes az, hogy ki mit tekint a saját életében „normálisnak”. És most direkt idézőjelben használom ezt a kifejezést. Hiszen ahány ember, kb annyiféleképpen lehetne a „normálist” meghatározni. Ebben a röviden hallott fenti interakcióban is pont ez volt az elgondolkodtató. Ami „normális” volt a Nőnek, az teljesen kiverte a biztosítékot a Férfinál. A Nő pedig nem értette, hogy miért gondol a Férfi teljesen mást „normálisnak”.
Erről vitatkozni megértés, elfogadás, feltárás, egyezetetés nélkül pedig meddő dolog. Hiszen, ha mindenki ragaszkodik a saját elképzeléséhez arról, hogy mi „normális”, ami közben pedig nem összeegyeztethető a másik ember által annak vélttel, akkor patthelyzet alakul ki. Mindenki köti a saját ebét a karóhoz. Közben pedig lehet, hogy észre sem veszik, hogy nincs is eb a póráz végén…
De először is nézzük meg, honnan jönnek azok a dolgok, amiket „normálisnak” gondolsz az életedben.
Mit tekintesz „normálisnak”?
A te „normális” dolgaid egy részét a családból hozod, ahol felnőttél. Amely szerepeket vállaltak a szülők a család életében, ahogyan ők kommunikáltak egymással és a gyerekükkel, ahogyan ők dolgoztak, ahogyan gyakorlatilag ők az élethez hozzáálltak, stb-stb, azt tekinted „normálisnak”. Legalábbis addig, amíg rá nem jössz, hogy néhány ponton az, ami a szüleidnek jó volt, neked személy szerint nem az. Ezek a felismerések jöhetnek már akár egész kicsi gyerekkorban is, vagy az is lehet, hogy soha nem jönnek el. Embere válogatja.
Ami biztos, hogy a családból hozott „normális” dolgokat érdemes az életed során időről időre kívülről, kicsit kritikusabb szemmel megvizsgálni.
Lehet, hogy ők úgy csinálták és ez számukra oké volt, de neked vajon tényleg, igazán így jó? Vagy csak mész a tanult úton rutinszerűen és fel sem merül benned ez a fajta pozitív kritikus gondolkodás, megkérdőjelezés? Ellenben, mivel a kritikus gondolkodást nem önmagad felé, befelé fordítod és nem a saját működéseden gondolkodsz el, esetleg kifelé, mások felé vagy túlságosan is kritikus és ítélkező?
Aki a saját életére nem akar, vagy nem tud legalább picit madártávlatból tekinteni, az hajlamosabb lehet arra, hogy mások felett ítélkezzen.
Hiszen, ha meglátja azokat a működéseket, amik a sajátjától eltérőek, akkor nem önmaga működését kezdi el górcső alá venni, hanem kijelentheti, hogy mindenki, aki másképpen csinálja, mint ő, az rosszul csinálja. Így legalább lehet arról beszélni, h mennyire rosszul csinálja mindenki más és közben sem kell a saját dolgaival foglalkozni. Hiszen, ha azzal foglalkozna, be kellene látnia, hogy eddig valamiben nem volt igaza és azon változtatni kellene. Ez pedig beismeréssel és energiabefektetéssel jár.
Aki viszont rutinszerűen akar haladni az életében, az minimális energiabefektetésre törekszik. És így halad ugyanazon az úton tovább, vakon, szét sem tekintve.
Aztán persze vannak azok a fajta „normális” dolgok az életedben, amelyeket te magad tettél azzá. Mert bár mondjuk nem ezt láttad felnőve, nem ez volt rád hatással az addigi életed során, mégis, te úgy döntöttél egy ponton, hogy innentől kezdve te ennek mentén fogod élni az életed, e mentén fogsz cselekedni. Például, gyerekkorodban nem volt „normális”, bevált szokás, hogy hétvégente kirándulni jártok, mégis te a saját életedbe ezt már beépítetted. Így neked innentől kezdve ez szokássá, „normálissá” válik, hogy kirándulni mész minden hétvégén. Ez most nyilván egy nagyon egyszerű példa, de pont így tud működni egy „normálissá” váló dolog saját beépítése az életedbe.
Ami „normális”, az biztos, hogy lelkileg egészséges dolog is?
Röviden: nem, egyáltalán nem. Ezért is kell a korábban említett pozitív kritikus megkérdőjelezés – befelé, önmagunk felé irányítva, persze.
Hiszen annyi mindent hozunk magunkkal, pakolunk magunkra észrevétlenül az életünk során. A nagy számok törvénye alapján elő fog fordulni, hogy legalább néhány ezek közül, habár „normális” számunkra, mégsem egészséges.
Például, ha abban nőttél fel, hogy a szüleid a jó dolgok miatt nem dicsértek meg, viszont a rossz dolgok miatt mindig jó alaposan megbüntettek, akkor ez lehet számodra a „normális”. Ebből kifolyólag pedig lehet, hogy te is pont így kommunikálsz és viselkedsz a környezeteddel, saját családoddal, gyerekeiddel, barátaiddal, munkatársaiddal. Hiszen ez a „normális” – de legkevésbé sem egészséges. Ha ezt felismered és változtatsz, nyert ügyed van. Ha nem ismered fel, akkor viszont ítélkezően tekinthetsz azokra, akik „túldicsérik” a gyerekeiket például – legalábbis szerinted.
Egy párkapcsolaton belül is nagy feszültségeket tud szülni, amikor kiderül, hogy a két félnek alapvető dolgokban teljesen különbözik az elgondolásuk a „normálisról”.
Ha egy férfinak az a „normális”, hogy a nő dolga a háztartás menedzselése, a gyerekek nevelése és hogy minden rendben legyen a lakásban, akkor bizony nagy konfliktust szülhet az kettejük közt, ha a nő akar egy kis én-időt magának, amikor is a férfinak kellene ezeket a dolgokat átvállalnia.
Vagy ha a nőnek az a „normális”, hogy a férfinak minden szerelést, barkácsolást meg kell tudnia oldani a ház körül és soha nem kell szakembert hívni, akkor bizony nagy perpatvar kerekedhet abból, ha valamit a férfi mégsem csinál meg.
Mi a módja annak, hogy a „normális” dolgok közül minél több valóban egészséges is legyen?
Önreflexió, tudatos gondolkodás, változtatási hajlandóság, tenni akarás, kommunikáció – így tudnám összefoglalni. De hogy mit is értek ezek alatt:
Önreflexió – gondolkodj el a saját működéseden, mik azok a dolgok számodra, amik „normálisak”, és azok vajon egészségesek-e?
Tudatos gondolkodás – ha találsz olyan dolgot, amelyet nem egészségesnek ítélsz meg, mi ennek az eredete? Honnan hoztad ezt magaddal? Találd meg a gyökerét, hogy fel tudd oldani.
Változtatási hajlandóság – kötelezd el magadat a változtatás mellett, hiszen csak akkor fogsz tudni valódi és hosszú távú eredményt elérni.
Tenni akarás – és ennek a megtartása. Akkor is, ha éppen nehéz. Akkor is, ha elsőre megijedsz. Akkor is, ha legszívesebben feladnád a fenébe és visszaállnál a rutinszerű menetrendre. Ilyenkor is maradj benne a tenni akarásban és ne felejtsd el, hogy jó okkal kezdtél ehhez hozzá!
Kommunikáció – és kommunikáció és kommunikáció. Azokkal az emberekkel, akik közvetlenül, vagy közvetetten érintettek abban, hogy egy korábbi „normális” dologból, te most valami egészségesebb működésmódra szeretnél áttérni. Beszélgess el a pároddal, barátaiddal, bárki érintettel arról, hogy mire jöttél rá és a régi helyett milyen új dolgot fogsz innentől kezdve csinálni. Mesélj nekik arról, hogy mi az új „normális” számodra. Ami remélhetőleg már egy sokkal egészségesebb működés is lesz, mindannyiótok számára, de legalábbis egy remek kiindulási alap a közös, új „normális” megalkotására.
Kapcsolódó cikkek
Önmagad és az életed megváltoztatása – Miért ennyire nehéz?
Mindenki csak azt tudja látni, amire már készen áll…
Te sikerorientált vagy kudarckerülő vagy?
A “…de mit gondolnak majd mások” csapdája
Elvárások, amiket jobban járnánk, ha elengednénk
Segíteni és elfogadni a segítséget másoktól
Az érzelmi energia önkiszolgáló
Úgy gondolod, hogy neked nem lehet jó?
holisticcoachingtherapy.com 