Mindannyiunk élete tele van kihívásokkal, nehézségekkel, megoldandó feladatokkal, új helyzetekkel, amikben helyt kell állnunk. Sokszor hallani azt a mondatot, hogy “Ugyan, minden csak hozzáállás kérdése…!”. Személyes véleményem szerint ez így igaz is, viszont mi történik akkor, ha nem csak a hozzáállás akadályoz meg valakit abban, hogy könnyedén vegye az kihívásokat?

Mi történik akkor, ha egy ennél mélyebb rétegben leledzik a gyökere annak, hogy a fenti esetekben hogyan reagálunk, érzünk, cselekszünk, stb? Te menekülőre fogod egy ilyen helyzetben, mondván hogy neked úgysem sikerül, miért pont te tudnád megugrani ezt a lécet? Vagy fejest ugrasz a kihívásba, és izgatottan várod, hogy mi lesz a végeredmény?

A kudarckerülők

Ezen hozzáállást “futtató” emberek minden nehéz vagy új helyzetben, kihívásban elsőként és legnagyobb erővel a bukás lehetőségét élik meg.

Már előre látják, hogy melyek azok a kritikus pontok, amelyek miatt eljutni ODA, biztos, hogy nem fog sikerülni. Pláne nem nekik. Pláne nem most. Pláne nem oda. Meg különben is.

“Jobb ez így nekem, ezt már ismerem.”

Szisztematikusan keresnek minden olyan csomót a kákán, amibe kapaszkodva be tudják bizonyítani, hogy miért nem érdemes nekik ebbe az új dologba belekezdeni, beleállni.

Ezzel viszont arra ítélik magukat, hogy ugyanazokat a köröket róják újra és újra, örömtelenül, kiégve, elhasználódva, kifacsarva. Megfosztva az élet örömeitől, bezárva a saját ketrecükbe.

Pedig a kulcs az ő saját kezükben van.

A sikerorientáltak

Ők elsősorban azt tartják szem előtt, hogy milyen lesz az, amikor már eljutottak ODA. Milyen érzés lesz, milyen nyereséggel fog ez járni (és itt elsősorban a pszichológiai nyereségre gondolok). Mennyivel fogják magukat jobban érezni, mennyire fogja ez őket azután tovább motiválni az életükben, mennyi pluszt fognak kapni abból, hogy legyőzték önmagukat.

Mert bizony a sikerorientált ember sem félelem és objektivitás nélküli.

Ő is pontosan tudja, hogy hol vannak az út buktatói, tudja azt is, hogy nem biztos, hogy eljut ODA, de mégis, optimistán tekint a lehetőségre és önnön magára is. Érzi, hogy ez neki igenis menni fog! És mi történik, ha mégsem sikerül? Nem csügged, tanulási folyamatnak fogja fel a történteket. Tudja, hogy ami most nem ment jól, azt legközelebb már van esélye másképpen csinálni és újra elindulni ODA.

Te sikerorientáltnak tartod magad vagy inkább kudarckerülőnek? Vagy esetleg vannak olyan életterületeid, ahol inkább így, másokon pedig inkább úgy viselkedsz?

Ne felejtsd, a ketrec kulcsa nálad van. Csakis nálad ;-)¤