A Megmentő szerep bizonyára ismerős néhányótoknak. Belépve egy párkapcsolatba, a fizikailag vagy érzelmileg bántalmazó párotok mellett úgy érzitek, hogy nektek kell őt megmentenetek. Hiszen látjátok benne a jót, látjátok, hogy a sok bántás, érzelmi zsarolás, lelki terror, esetlegesen fizikai bántalmazás alatt/mögött Ő egy jó ember, a lelke mélyén, esetleg egy korábban bántalmazott kisgyerek. Ti pedig úgy döntötök, megsegítitek ezt a kisgyereket. Hogy majd kihozzátok belőle ezt a jót, szépen fel a felszínre, megtörik a jég, elmúlnak a rossz dolgok örökre és akkor majd boldogan éltek, míg meg nem haltok.

Csakhogy ez a legtöbb esetben soha nem következik be.

Mégis mi tart benne téged egy ilyen kapcsolatban?

Annak a reménye, hogy egyszer majd minden jóra fordul. És talán vannak is időszakok, amikor úgy tűnik, hogy minden úgy működik, ahogyan azt szeretnéd. De aztán újra borul a bili.

Ezt hívom én úgy, hogy “dobtak neked egy csontot“. A bántalmazó dob neked egy pozitív élményt, amin boldogan elrágódhatsz egy darabig, azt gondolva, hogy innentől kezdve már minden szép lesz és jó.

Csakhogy a csont elfogy, a párod pedig újra felveszi az alapvető hozzáállását az élethez, a párkapcsolathoz, hozzád (vagy talán soha nem is változtatott rajta még ideiglenesen sem, csak a csontrágcsálás közben észre sem vetted). Ez egy ördögi kör, amiből kitörni csak hatalmas befektetett energiával és elszántsággal lehetséges.

Ne gondold azt, hogy majd te megmented azt a gyerekkorban bántalmazott kisgyereket, aki a párod volt, akiből a bántalmazó lett. Hogy majd érted megváltozik. Hogy majd a szerelem mindent megold. Az Ő problémája megoldásának kulcsa nem te vagy, hanem ő maga.

Ha ő nem ismeri fel a helyzetet, ha ő nem akar változtatni és mindeközben szüntelenül te vagy az áldozat, az érzelmileg vagy fizikailag bántalmazott, akkor mégis miben reménykedsz?

Mindannyian önmagunk döntünk arról, hogy milyen emberként akarjuk élni az életünket. Aztán ha ez nem tetszik, nekünk kell dönteni arról is, ha változtatni akarunk ezen. Magunkon. Nem másokon. Mindenkinek fel kell vállalnia a felelősséget a saját életéért és cselekednie a saját boldogsága érdekében. Még annak a hajdanán bántalmazott kisgyereknek is, aki ma a bántalmazó párod.

Nem őt kell megmentened, hanem saját magadat.

Nem őt kell szeretned, hanem saját magadat. Kezdd magaddal. Nézz magadba.

Miért van szükséged arra, hogy másokat ments meg?

Miért fontosabb mindig mások érdeke, mint a sajátod?

Mi az a dolog benned, amivel nem vagy hajlandó szembenézni és ami miatt inkább mások megmentésén van a fókuszod és az energiáid?

Mit tudnál tenni annak érdekében, hogy jobban szeresd önmagadat?

Mennyire becsülöd saját magadat?

Mennyire hiszed el, hogy jár neked is a boldog élet?

Egy bántalmazó kapcsolatban élve ugyan mennyire vagy tekintettel saját magadra? Semennyire. Csak ha megtanulod szeretni önmagad, akkor fognak téged is úgy szeretni, ahogyan arra neked valóban szükséged van. Csak akkor fogod tudni befogadni a hatalmas, igaz, tiszta szeretetet másoktól, ha te saját magadat is szereted, tiszteled, becsülöd.

Ne másokat ments meg, mentsd meg saját magadat végre!

Megjegyzés: Nőként, én most női szemszögből írtam le gondolataimat, a női megmentő és férfi bántalmazó szereposztásban. Ennek ellentéte, a férfi megmentő és női bántalmazó is ugyanúgy élő példa. Értelmezze a fenti sorokat ki-ki megfelelően, amennyiben szükséges.

A CuerpoMente újság “Por qué le quieres, aunque te trate mal” (Miért szereted annak ellenére, hogy rosszul bánik veled) című cikkje szolgált írásom inspirációjául.

Forrás: CuerpoMente.es