Gyönyörű képet láttam. Egy farkas az indiánok között. Valamikor réges régen. Önszántából volt az emberekkel. Önszántából döntött úgy, hogy velük tart, kíséri őket.

Szabad volt, mégis a csapat tagja. Hűséges volt, mégis önmaga maradt. Belső tartással, önbizalommal, szeretettel, bizalommal telve járt-kelt az emberek között. Néha eltávolodott, de mindig visszatért. Ha kellett, utolsó véréig védelmezte a sajátjait, akiket magához közel érzett. Nem volt a tulajdona senkinek és nem tartott senkit az ő tulajdonának. Kerek egész volt önmagában is és kerek egész volt a csapat tagjaként is ugyanúgy.

Úgy volt teljes, ahogyan volt. Bízott az életben, önmagában, a környezetében, a kapcsolódásában az emberekhez, a társaihoz. A farkas elfogadta őket úgy, ahogy voltak és az emberek is elfogadták őt úgy, ahogy volt. Így volt kerek az élet.

Bízott a földanyában, ami élelemmel és védelemmel látta el. Bízott a fenti világban is, ami útmutatással szolgált. A fent és a lent egyensúlya volt benne. A kint és a bent harmóniája. A bizalom és az önmagába vetett hit boldogító kapcsolódásában élt. Nyugalomban, békében, szeretetben.

Egy párkapcsolatban éljünk mi is farkasként. Őrizzük meg saját valódi énünket, szabadságunkat, de érezzük a mély összetartozást, felelősséget, szeretetet, hűséget is a másik iránt. Bízzunk önmagunkban és ezen keresztül ívelve bízunk majd a másikban is. Tekintsünk a párunkra partnerként, akinek ugyanez a feladata a saját életében. A szabadság és az összetartozás-érzés harmóniájának megtalálása, megteremtése.

Ne birtokold a másikat, ne hagyd, hogy téged birtokoljanak. Ha a másik önszántából van veled teljes szívével, lelkével, testével, csak akkor fog ott is maradni.

Szabadság, hűség, valódi énünk megőrzése, szeretet, tisztelet, összetartozás, bizalom, önmagunkba vetett hit, kölcsönösség. Ez legyen a mantránk!