Mi, magyarok, szeretjük azt hinni, hogy általánosságban véve kedves, barátságos, befogadó emberek vagyunk, ha az itt élő külföldiekről van szó. Szeretjük, ha ódákat zengenek arról, hogy milyen gyönyörű város Budapest, milyen jók itt az ételek és milyen jókat lehet szórakozni.

De valóban ennyire jó itt élnie egy külföldinek? Meg lesztek lepődve.

Amanda Brazíliából érkezett hozzánk és már 2 éve él Budapesten. Nagyon érdekes valaki olyannak a szemével látni, hogy számára milyenek a magyarok és milyen maga Magyarország, aki egy ennyire messzi országból érkezett.

Azt gondolom, hogy a vele történt beszélgetésből fakadóan mindannyiunknak lenne min elgondolkodnia.

Padla Dóri: Mióta élsz Magyarországon és hogyan kerültél ide?

Amanda Pinheiro: 2 éve vagyok itt, 2017 szeptemberében érkeztem ide. Azért költöztem Budapestre, mert szerettem volna külföldön munkatapasztalatot szerezni és itt találtam munkát.

PD: Mit tudtál Magyarországról előtte?

AP: Őszintén szólva nem tudtam semmit. Úgy jöttem ide, hogy nem ismertem az országot.

PD: Mit sikerült megtudod mielőtt ide költöztél? Utánanéztél az országnak mielőtt megérkeztél?

AP: Amikor munkákra jelentkeztem, rákerestem a városra, hogy megnézzem, jó lenne-e nekem. Nagyon sok munkalehetőséget találtam Budapesten és láttam, hogy egy gyönyörű város. Nem tudtam értelmezni a Forint értékét – úgyhogy csak megnéztem, hogy az adott összegből meg lehet-e élni. Nem ismertem itt senkit és az ismerőseim közül sem járt még Magyarországon soha senki azelőtt.

PD: Mi volt az első benyomásod, amikor Budapestre érkeztél?

AP: Nagyon hideg volt! És hogy a nyelvet lehetetlenség megtanulni. Igazából a férjem, aki velem jött, megtanult magyarul. Az első benyomásom az volt, hogy ez egy nagyon gyönyörű hely, azt gondolom, hogy Budapest az egyik legszebb város amit valaha láttam. A tömegközlekedés szintén nagyon jó. Tudom, hogy a magyarok nem szeretik, de nem igazán értem, hogy miért. Azt is észrevettem, hogy nagyon sok ember nem kedves. Amikor ideköltöztem, akkor Portugáliának dolgoztam, úgyhogy nem ismertem sok magyart. Főként szolgáltatásoknál találkoztam velük, mint például boltokban, amikor vásároltam, bevásároltam. Az volt az érzésem, hogy nem igazán bánnak jól a külföldiekkel és hogy gorombák. A férjem azt mondja, most, hogy ő már beszél magyarul, általában kedvesebbek vele. De mindent összevetve, ez volt az első benyomásom, amikor megérkeztem.

PD: Mi az a 3 dolog, amit a legjobban szeretsz Budapesten?

AP: ha helyeket kellene említenem, akkor magát Budapestet imádom, a legszebb város amit valaha láttam. Mindig, ha valaki meglátogat, meg akarom neki mutatni az összes helyet. A Parlament csodálatos, a Halászbástya és a hegyek is. Nagyon szeretem a termál fürdőket, nagyszerű helyek a pihenésre. Korábban soha nem voltam fürdőben, de itt most rendszeresen járok. Nagyon tetszenek a vidéki városok. Mindegyik, amelyikben jártam, fantasztikus volt. A kedvencem eddig Eger volt, de nagyon tetszett a miskolci barlang is, illetve Szeged és a gyönyörű Dóm.

PD: Most, hogy már 2 éve itt vagy Budapesten, mik voltak eddig azok a dolgok, amik kellemes meglepetésként értek?

AP: Ez egy nagyon szép ország. Kapcsolatban vagyok magyarokkal a munkahelyemen és ők nagyon aranyosak, nagyon kedvelem őket. De munkán kívül még mindig úgy érzem, hogy az emberek durvák. Az a benyomásom, hogy egy olyan országban vagyunk, ahol az emberek nem akarják, hogy mi, külföldiek, itt legyünk és erre emlékeztetnek is minket rendszeresen. Budapesten az emberek hozzá vannak szokva a külföldiekhez. Vidéken azonban ha belépünk egy étterembe és hallanak minket külföldi nyelven beszélni, mindenki megáll. Ők nincsenek hozzászokva a más országokból érkező emberekhez. Nem mondom, hogy kifejezetten nem vagyunk szívesen látva, de vannak nehézségek. Nem kaphatunk Európai Egészségügyi kártyát – bár itt élünk -, vagy például a munkaadó cégek nem igazán akarják kifizetni a tartózkodási engedélyünket.

PD: Azt mondtad, hogy a magyar kollégák kedvesek, az “utca emberei” viszont mások. Mit gondolsz, honnan ered ez a különbség?

AP: Onnan, hogy ismerik az embert. Néha mondhatod azt, hogy bizonyos fajta embereket nem kedvelsz (származás, etnikai csoport, stb. alapján) de amikor találkozol velük és megismered őket, akkor rájössz, hogy ő is csak egy ember, aki lehet olyan kedves mint bárki más. Ez a különbség. A kollégáim ismernek engem. Ha egy nemzetközi cégnél dolgozol, akkor ott mindenki egyenlő, senkinek nem kell félnie, vagy bármi hasonló.

PD: Akkor esetleg mondhatjuk azt, hogy a kollégáid nem sztereotipizálnak, az “utca emberei” igen?

AP: Igen, talán ez is igaz. Amikor én úgy látom, hogy az emberek a boltokban gorombák, akkor az lehet, hogy nem is úgy van. Talán csak én nem vagyok hozzászokva az itteni dolgokhoz. Idén júniusban például otthon, Brazíliában voltam és elmentem egy gyógyszertárba. Az első dolog, amit az eladó tett, hogy azzal köszöntött:  “óh, milyen szép a hajad!”. Ez egy nagyon kedves dolog volt tőle! Brazíliában az emberek soha nem vonakodnak beszélgetni másokkal, csak fogják magukat, köszönnek egymásnak és szóba elegyednek. Ez alapján lehet, hogy az itteni emberek nem is igazán gorombák, csak én nem vagyok hozzászokva ahhoz, ahogyan itt történnek a dolgok.

PD: Magyarországon az emberek valóban általánosságban sokkal zárkózottabbak, mint Brazíliában. Azt gondolom, hogy ha otthon, nálatok sorban állsz, akkor teljesen normális dolog beszélgetni az ott álló emberekkel. Itt, ha elkezdünk beszélgetni valakivel a sorban, akkor jó eséllyel furcsán néznek rád, azon gondolkodva, hogy bolond vagy-e, hogy idegenekkel beszélgetsz. Ez minden bizonnyal egy kulturális különbség.

AP: Az, hogy külföldi vagyok, nem beszélek magyarul, nem vagyok hozzászokva az itteni dolgokhoz csak még további szinteket ad a történetnek. Egy érdekes dolog például az volt számomra, hogy a munkahelyen a férfiak csak a férfiakkal fognak kezet reggelenként, a nőkkel nem. Az pedig egy nagyon vices történet volt, amikor egy céges összejövetelre a férjem is eljött. Amikor bemutatkozott, minden egyes embert megpuszilt és megölelt – ahogyan ezt Brazíliában csinálná. A magyar emberek ezen nagyon meg voltak lepődve, nagyon vices volt. Ez tehát egy valódi kulturális különbség.

PD: Ha a brazilokkal összehasonlítjuk a magyarokat, akkor mi nem vagyunk kifejezetten “fogdosós” típusúak, az biztos

AP: És én ehhez már teljesen hozzá is szoktam. Nem érzem sértve magam, hogy nem adnak puszit és nem ölelnek meg amikor bemutatkozom, tudom, hogy itt kézfogással működik a dolog.

PD: Szerinted mi segítene a magyaroknak, hogy szívesebben fogadják a külföldieket?

AP: Azt gondolom, hogy meg kellene nyílniuk. Megnyílni az új élmények, más emberek, más stílusú életek felé. Hogy ezen keresztül is lássák azt, hogy esetleg a saját életstílusuk, viselkedésük nem feltétlenül illik hozzájuk. Így tudnának eljutni addig, hogy esetleg változtatni kell valamin. Amikor megnyílsz az új élményeknek, akkor meg tudod választani, hogy személyesen neked mi való, mi a jobb. Talán nem szeretsz puszit adni és megölelni másokat, akkor nem is kell. De jó tudni azt, hogy megvan a választás lehetősége. Talán úgy jobban érzed magad, vagy talán az túl sok neked – és mindkettő rendben van.

PD: Milyen a magyar élet egy itt élő külföldinek?

AP: Erről sokat beszélgetünk a barátaimmal. Annak ellenére, hogy a fizetések nem magasak, nagyon jó és kellemes életed lehet itt. Sok lehetőség van szórakozásra, szép lakásban élhetsz, ki tudod fizetni a számláidat. Ez egy nagyon jó hely azoknak, akik most kezdik az életüket, a karrierjüket. Kifejezetten javasolnám nekik Budapestet. Meglátogattam néhány barátomat, akik Londonban és Berlinben élnek. Ott ugyan magasabbak a fizetések, de minden más is sokkal drágább. Tehát ha friss diplomás vagy, akkor Budapest egy szuper hely, ahova eljöhetsz munkatapasztalatot szerezni. Nem fogsz itt meggazdagodni, nem fogsz tudni sok pénzt félretenni, de tudsz pihenni, szép lakásod lehet, el tudsz járni bárokba és elég jól tudsz itt élni.

PD: Mit tanácsolnál azoknak a külföldieknek, akik az tervezik, hogy ideköltöznek Magyarországra, vagy éppen mostanában tették ezt meg?

AP: Legyenek türelmesek és nyitottak, hiszen ez egy másik kultúra. Amint megérted, hogy hogyan működnek a dolgok és miért, minden egyszerűbb lesz. Mivel mi vagyunk azok, akik egy idegen országba jönnek, nekünk is nyitottnak kell lennünk az itteni kultúrára, ahogyan az működik. Így sokkal kevésbé érezzük majd magunkat sértve, vagy ijedten, vagy bármi ilyesmi.

PD: Vagy sokkolódva 🙂

AP: Vagy sokkolódva, igen 🙂 Mert ez a kultúra nagyon-nagyon szép, de sokan a külföldiek közül tartunk a magyar emberektől. Ez pedig csak megértés kérdése, és akkor elkerülhető a kiborulás. Ugyanakkor nagyon sok olyan magyarral is találkozhatsz, aki nagyon kedves és aranyos. A legjobb tanácsom az ide érkező külföldieknek, hogy legyenek türelemmel, nézzék meg, hogy hogyan működnek itt a dolgok és értelmezzék azokat. Ez nagyon sokat fog nekik segíteni. Ezen kívül, próbáljanak inkább Budapestre jönni először és nem vidéki városba, ahol sokkal inkább elszigetelve éreznék magukat. Budapesten nagyon könnyen lehet találkozni a magyarokon kívül mindenféle nemzetiségű emberrel is. Nagyon sok találkozó, csoport van, nagyon sok segítőkész emberrel tudsz találkozni, bármit megtalálsz itt. A város szép és barátságos, az angollal is egészen jól el lehet boldogulni. Vidéken azonban sokkal nehezebb. Nekünk, külföldieknek is meg kell nyílnunk azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amikkel nem értünk egyet és boldognak lennünk azok miatt, amikkel egyetértünk.

Általánosságban azt gondolom, hogy az embereknek – bárhol is éljenek a világon – változtatniuk kellene. De ezt a változást ők kell hogy akarják. Nekik kell felismerni, hogy változniuk kell. Sem én, sem senki más nem kényszeríthet arra senkit, hogy megváltozzon. Meglehetősen egoista dolog lenne azt mondani nekik, hogy az én gondolkodásmódom jobb, mint az övék. Mindenkinek saját magának kell felismernie a változtatás szükségességét.

PD: Pontosan, teljesen egyetértek. Ahogy az angol közmondás is szól: “Elvezetheted a lovat a vízhez, de nem kényszerítheted arra, hogy igyon”.

PD: Ha lenne egy varázspálcád, mi lenne az, amit elhoznál Brazíliából Magyarországra?

AP: Az emberek viselkedése, hozzáállása, nyitottsága. És az időjárást is elhoznám 🙂

¤