Az életed sok területén találkozhatsz kontrolláló emberekkel. A párkapcsolatodban, a munkahelyeden, a családodban. Néha nehéz lehet felismerni ha ilyen emberrel találod magad szembe, mivel rosszul értelmezve a viselkedését gondolhatjuk azt törődésnek, az érdeklődése kifejezésének, segítségnyújtásnak.

De mindent összevetve, amit ilyenkor érzel – igazán mélyen, belül -, hogy ha hosszú távon egy ilyen ember társaságában vagy, akkor valahogyan kellemetlenül érzed magad. Akár még fojtogatva is. Nagy hatással van az életedre – és nem a jó értelemben. Azt érzheted, hogy ki akarsz lépni ebből a kapcsolódásból, a lehető legmesszebbre futni, a lehető leghamarabb.

Ez a jele annak, hogy valaki olyan módon kontrollál téged, ami számodra nem megfelelő. A legkevésbé sem.

Kontrolláló személy a párkapcsolatban

Nőként azt gondolom hitelesnek, ha a kontrolláló párról a saját szemszögemből írok, miszerint a szóban forgó személy egy férfi. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy párkapcsolatban egy nő ne lehetne ugyanilyen az ő párjával szemben!

Életed kontrolláló férfijának egyik típusával tulajdonképpen nem is vagytok egy pár. Csak időről időre feltűnik az életedben, amikor az neki kényelmes, amikor ő annak saját részről a szükségét érzi. Ilyenkor minden tudni akar rólad. Mit csináltál, hol jártál, kivel jártál ott. Biztosra akar menni, hogy életed minden percéről tudomása van.

És mindeközben még csak nem is vagytok párkapcsolatban.

Ezt a viselkedést természetesen értelmezhetnéd úgy, mint egy kedvességi gesztust, hogy érdeklődik irántad. De pont ez a trükkös rész.

Ha valóban érdekelnéd, akkor ott lenne veled, időt töltene veled, úgy csinálná a dolgokat, ahogy az neked jó. De ez a pasi csak a saját szükségleteivel van elfoglalva, azzal, hogy az irányítás nála legyen. Csak a lehetőségét akarja tudni annak, hogy az övé lehetnél. De lépést nem tesz abba az irányba, hogy ez meg is valósuljon.

Ez mindösszesen egy pszichológiai játszma. Hogy tudatos-e vagy sem, az most teljesen mindegy is. Valószínűleg több ilyen nő is van a kontrol-udvartartásában – és ez számára így rendben is van.

Ez az a fajta női-férfi kapcsolódás, ami valószínűleg jobb, ha be sem teljesül.

A másik típusú kontrolláló férfi a már beteljesült párkapcsolatban van. Ő már a te párod, férjed.

Ő az, aki mindig ott van, ahol te vagy. Azt mondja azért, mert veled akar lenni, mert annyira nagyon szeret téged. Azt mondja, hogy a legjobbat akarja neked és ezért nem hagy téged soha egyedül. Azt állítja, hogy csak törődni akar veled, ezért soha nem tágít mellőled.

De valóban ez a törődés?

Azt gondolom, már sejted a választ, ami egy nagy, kövér “nem”. Ennek a viselkedésnek mélyen odalent a gyökere az irányításból és a másik ember birtoklásából fakad.

Ő kontrolt akar gyakorolni feletted, az időd felett, hogy mit csinálsz, kivel csinálod azt. Előbb vagy utóbb azt veszed észre, hogy már nem találkozol a saját barátaiddal, vagy bárki mással. Vagy ha esetleg mégis, akkor csak úgy, hogy ő is ott van.

Azon kevés esetben, amikor neki tényleg van valami saját tennivalója, megengedi, hogy egy kicsit egyedül legyél. Mindezt pedig úgy adja el, hogy ő milyen rendes, hogy “elenged”, hogy a barátaiddal legyél. Vagy az is előfodulhat, hogy ha neki ugyan dolga van egyedül, mégis azt akarja, hogy te otthon várd őt, magányosan.

Ha esetleg mégis magadra hagy egy időre, akkor is folyamatosan csekkol téged.

Mondjuk minden fél órában felhívosgat, valami ürüggyel, vagy üzeneteket, vicces videókat, akármiket küldözget neked. A lényeg, hogy még ebben az esetben is biztos legyen abban, hogy a “teredben” van.

Az ilyen párkacsolatokban az is nagyon veszélyes, hogy elveszítheted önmagadat. Elveszítheted a saját személyedet, személyiségedet.

Lassan, de biztosan elfelejtkezel önmagadról, arról, amit te kedvelsz, amit te szeretnél csinálni, amik a te saját preferenciáid. Ha visszagondolsz arra, hogy e kapcsolat előtt milyen ember voltál, gyakorlatilag két teljesen különböző verziót látsz önmagadból. Itt most nem arról beszélek, amikor a szingli önmagad átváltozik kapcsolatban lévő önmagaddá.

Hanem arról, amikor az tűnik el, aki te magad, valójában vagy.

Ez az a szituáció, amikor úgy érzed, hogy a “másik feled”, a párod nélkül senki vagy.

Ez pedig egy hatalmas probléma!

Mindig önmagadnak kell lenned, akár párkapcsolaton belül is, harmóniában a pároddal. De egy kontrolláló pasi ezt nem engedi meg neked. Ő azt akarja, hogy az ő része legyél, hozzá-tartozó, a tulajdona. Így te úgy döntesz, hogy elveszíted önmagadat, a “másik feledért”.

Kontrolláló személy a munkahelyen

Ez az ember egy munkahelyi környezetben általánosságban a vezetői szinten található meg. A vezetést, kontrollálást a pozíciójukból fakadóan önmagukénak érzik, de ebben az esetben félreértelmezik.

Ők azok a vezetők, akik nem vezetnek, hanem a negatív értelemben véve menedzselnek, irányítanak. Mindent és mindenkit. Manapság ezt nagyon divatos módon mikromenedzsmentnek hívják.

Az ilyen főnökök teljes mértékben tudni akarnak mindent amin dolgozol, minél részletesebben, annál jobb. A munkaidőd minden egyes percéről tudni akarnak. Azt is észreveheted, hogy egy ilyen főnök beosztottjaként dolgozva nem hozhatsz egyedül döntést semmivel kapcsolatban, mindegy, hogy egyébként milyen szintű pozícióban vagy.

Az ő fejükben az van, hogy ők jobban tudják. Nem bíznak meg másokban, aki a hierarchiában alattuk van, azokban pedig pláne nem, Ezért inkább irányítják őket. Minden egyes lépésüket.

Ott vannak minden megbeszélésen, minden e-mailen rajta kell lenniük, állandóan a hátad mögött állnak – függetlenül attól, hogy neked erre szükséged van-e vagy sem. Ezt igazából meg sem kérdezik, inkább csak eldöntik, hogy neked szükséged van rájuk. Esélyed sincs arra, hogy nemet mondj – egyrészt azért, mert meg sem kérdeznek; másrészt pedig ha mondanád, akkor sem hallanák meg.

Egy ilyen munkakörnyezetben elveszítheted az önállóságodat.

Előbb vagy utóbb például érezheted azt, hogy nem tudsz (jó) döntéseket hozni, csak a főnököd segítségével.

És pontosan ez az, amit egy kontrolláló vezető akar! Egy függésben lévő embert csinálni belőled, aki élteti a főnököt és az ő nagyságát. Minél többet élteted, annál nagyobb irányítása lesz feletted, mások felett és minden felett.

Ha a helyzet extrém módon elfajul, a főnököd belecsúszhat akár a magánéletedbe is. Elkezd rendelkezni a szabadidőddel, munkaidőn kívül és hétvégén is kontaktál téged, stb.

A kontrolláló szülő

Az egyik legnehezebb helyzet, ha valakinek túlságosan kontrolláló szülei vannak.

Alapvető beállítás, hogy a szülők feladata a gyerekek irányítása, védelmezése amikor azok még fiatalok és védtelenek. De akár egészen kicsit gyerekeknél is túl lehet ezt már tolni.

Azonban, amikor a gyerek elkezd “öntudatra ébredni” és megpróbálja megalapozni a saját személyiségét, el kellene kezdődnie egy természetes elengedési folyamatnak.

Amikor is előbb hosszabb pórázra kellene engedni őt, aztán pedig elengedni.

Nagyon sok esetben ez az elengedés az, ami nem történik meg. Az ilyen szülőket hívják “helikopter szülőknek”.

Tökéletesen mindegy, hogy hány éves vagy (20, 30 vagy 55), ők továbbra is úgy gondolják, hogy jobban tudják, hogy mi a jó neked.

Még mindig megmondják, hogy mit kellene csinálnod az életedben, milyen döntéseket kellene hoznod, hol kellene dolgoznod, hogy kellene a pénzügyeidet kezelni, milyen párt kellene magadnak választanod és sorolhatnám.

Ezen kívül életed minden aprócska dolgáról is tudni akarnak. Elvárják, hogy minden nap felhívd őket és személyes sértésnak veszik, ha nem osztasz meg velük mindent az életed történéseiből.

Azt mondják, hogy ők csak jót akarnak neked és érted, miattad csinálják.

De igazából, ez nem így van.

Ezt az egészet ők egyedül saját maguk miatt csinálják.

Egyszerűen nem akarnak szembenézni azzal, hogy a gyerekeik már nem gyerekek.

Fáj a szülőknek azt érezni, hogy már nincs rájuk akkora szükség, mint amikor a gyermekük mondjuk 2 éves volt. Ha a szülő ezidáig az életét a gyerekén keresztül élte, ebben a helyzetben már haszontalannak érzi magát.

Ezt pedig azzal kompenzálja, hogy egyre több és több nyomást helyezve akarja kontrol alá vonni a még mindig gyerek státuszba tolt, de esetlegesen már jócskán felnőttet.

De amit ez a metódus valójában eredményez, az az, hogy egyre inkább eltaszítják maguktól a gyerekeiket.

Ha kontrolláló szüleid vannak, akkor frusztráltnak és fojtogatónak érezheted a helyzetet. Folyamatosan veszekedhetsz velük, mivel ők akarják neked megmondani a tuti megoldást a te életedre – de neked erre semmi szükséged – #köszidenem.

A helyett, hogy azt kérdeznék meg, hogy mire van szükséged, ők inkább megmondják neked.

Ennek eredményeképpen vagy beadod a derekadat és így éled le az életedet, vagy elkezded kerülni őket, nem beszélsz velük annyit, elköltözöl a világ másik végére. Bármit megteszel, csak kiléphess végre ebből a helyzetből, magadnak lehess, a saját életedet élve, úgy, ahogy az te saját magad akarod.

Vajon a kontrolláló emberek előli elmenekülés – legyen az egy párkapcsolat, munkahelyi helyzet, vagy szülő – valóban az, ami gyökereiben oldja meg a problémát?

A következő cikkemben megosztom majd veletek, hogy én mit gondolok az ilyen helyzetek feloldásáról.