Még korábban, egy barátnőmmel beszélgetve jött szembe velem ez a kifejezés: érzelmi energia önkiszolgáló. Hogy mit is jelent ez nekem pontosan? Elmesélem.

Számomra ez azokat az embereket jelenti, akik adnak, adnak, adnak és cserébe…. Nos, cserébe nem sok mindent kapnak.

Adnak szeretetet, odafigyelést, segítséget, energiát akár a sajátjukból is (sőt, igazából főként abból). Viszont ők maguk valahol elvesznek ebben az egészben, egyre csak fogynak a tartalékaik. Vagy azért, mert nem tudnak olyan gyorsan visszatöltődni, mint amilyen sebességgel adnak másoknak, vagy mert amit kapnak másoktól, azt ők nem tudják befogadni.

Biztosan sokan éreztétek már, hogy egy-egy találkozó, beszélgetés után a mélyfáradtság minden tünetével felruházva indultál el haza, vagy tetted le a telefont. Ilyenkor vagy te az érzelmi energia önkiszolgáló. A másik embernek adod az odafigyelésedet, energiáidat, átveszed az érzéseit, problémáit, amik teljesen leszívnak téged. Ilyenkor a másik ember nem tud adni neked. Hiszen neki van szüksége terád. Amit adsz, elveszi, sőt még lehet, hogy annál is többet, ha nem vagy óvatos. Te pedig kiüresedsz, nem éppen a jó értelemben véve. Megcsappan az energiád, eltűnik a lefolyóban az amúgy jó kedved és nem érted, hogy miért is érzed magad ennyire cudarul. Hát ezért. Mert a másiknak megengedted, hogy “önkiszolgálja” magát. Belőled.

Ez bármilyen emberi kapcsolatban előfordulhat. Pároddal, családtagoddal, barátaiddal, bárkivel. Értem én, hogy vannak olyan alkalmankénti különleges szituációk, amikor csak adunk és nem kapunk. Viszont ha ez a kapcsolódás mindig egyoldalú, akkor nagyon sokat tudsz sérülni benne. Gyakorlatilag a saját boldogulásod a tét. Hiszen ha mindent másnak adsz, neked mi marad? Te miből merítkezel utána?

Aztán persze olyan helyzet is van, amikor a másik közben szintén ad neked, de valami miatt te azt nem tudod befogadni.

Ez már egy mélyebb egyéni nyomozást érdemlő témakör, mondjuk egy terápia alkalmával. De azért te magad is elgondolkodhatsz rajta, miért van ez így. Mi az, ami miatt te nem tudod elfogadni mások segítségét, bíztatását, hozzájárulásukat a te életedhez.

Egyszerű matematika ez. Ha többet adsz, mint befogadsz, előbb utóbb negatívba kerülsz, még akkor is, ha magas számról indítottál (értsd: magas energiaszintről).

10-x+y=…?

Amikor pedig ebben a negatív tartományban vagy, már muszáj elgondolkodnod, hogy kik azok, akik neked tudnak segíteni. Ha ilyenkor számba veszed a magad körüli embereket, érdekes eredményre juthatsz. Esetleg azt veheted észre, hogy gyakorlatilag a kapcsolataid többsége azon alapszik, hogy te adsz és kész. Amikor pedig neked van szükséged egy kis tunningra, akkor sokkal kevesebb ember jut eszedbe.

Természetesen a végcél az lenne, hogy mindenki magától tudjon töltődni, magától tudjon egyenesbe kerülni, ne legyen szükség külső beavatkozásra.

Értem én, de hát ez egy folyamat, amíg valaki ide eljut. Tanulás, fejlődés. Amíg pedig az utat járod, szükséged van arra, hogy neked is legyen egy védőhálód. Akikre számíthatsz, amikor neked van szükséged energiára, segítségre, támogatásra.

Amikor nem csak te adsz, hanem kapsz is – amikor legalább egyensúlyban van a dolog. Amikor meg is engeded magadnak, hogy befogadj.

Ha úgy érzed, hogy kerültél már ilyen szituációba, gondold végig az emberi kapcsolataidat.

Ki miért van az életedben? Kinek mit adsz, és ő mit ad a te életedhez? Érdemes vajon továbbra is tíz körömmel ragaszkodni hozzájuk? Min alapszik a ti kapcsolódásotok? Sérüléseken, régi káros minták futtatásának szükségességén, avagy a kölcsönösségen és szereteten?

Ez a nem mindegy. ¤