Sokan (sajnos túl sokan) élnek párkapcsolatban nárcisztikus emberrel. Férfiak és nők is – mivel ez az egyik olyan dolog, amely nem attól függ, hogy XX vagy XY kromoszómád van-e.

Coachként sok férfit és nőt látok szenvedni nárcisztikus pár mellett. Ez a szenvedés pedig brutális lehet. Tönkre teheti az önbizalmadat, önértékelésedet, el tudja hitetni veled, hogy rossz ember vagy, aki nem érdemel semmi jót az életben.

De milyen is az, amikor valaki egy nárcisztikus párral él együtt?

A legjobb hasonlat, amelyet erre találtam, Stephen King híres regénye és filmje, a Tortúra. Azok számára, akik még nem olvasták a könyvet és nem látták a filmet, néhány mondatban összefoglalom a történet lényegét (figyelem, spoiler következik!). A híres író, Paul, autóbalesetet szenved Kolorádóban és Annie megmenti őt – aki egyébként a rajongója és pont nővér is. Annie elviszi Paul-t magához a házába és ott kezdi el gyógyítani – mivel az erős havazás miatt az utak le vannak zárva.

Később kiderül, hogy Annie-nek egyáltalán nem áll szándékában elengedni Paul-t, mivel a megszállottja a férfinak. A nő a történet egy kezdeti pontján teljesen ki is borul, amikor megtudja, hogy Paul az újonnan megjelent könyvében ’megöli’ a könyvsorozat főszereplőjét. Bosszút áll, továbbra is bezárva tartja a férfit a szobájában, szándékosan fizikai sérülést okoz neki és arra kényszeríti, hogy írjon egy folytatást a könyvsorozatnak, ahol a főszereplő feltámad a halálból. Paul többször próbál menekülni, de mivel (ismételt) sérülései miatt nem tud járni, nem jár sikerrel. Aztán egy szép tavaszi napon…. De nem mesélem el az egész történetet, hagyom, hogy elolvassátok a könyvet, vagy megnézzétek a filmet, ha még eddig nem tettétek.

Szóval, hogyan is mutatja be a nárcisztikus párral való együttélést ez a történet?

Először is szeretném leszögezni, hogy Annie a filmben sokkal mélyebb pszichológiai problémával rendelkezik, mint a nárcizmus. Számos cselekedete és viselkedése azonban nagyon jól megmutatja azt, ahogyan egy nárcisztikus ember egy párkapcsolatban működik. Lássuk tehát, mit csinál Annie a filmben és hogyan kapcsolódik az a valós pszichológiailag bántalmazó párkapcsolathoz.

Annie megmenti Paul-t, mert szereti – mondja ő. Tehát túszként fogva tartja a férfit és nem engedi, hogy visszatérjen a saját életébe. Logikusnak hangzik … Ez az igazi szerelem … Ja, várj … Nem.

A nárcisztikus ember a legtöbbször nem tudja, hogyan kell szeretni, szerelmesnek lenni. Még ha azt is mondja, hogy tudja, akkor sincs fogalma se. Ennek pedig az az oka, hogy az érzelmei alulfejlettek vagy nagyon mélyen el vannak rejtve. Megküzdési mechanizmusként pedig megtanulta, hogy hogyan játsszon el bizonyos érzelmeket vagy elvárt reakciókat, viselkedésmódokat. De ezek egyike sem valódi. Ez egy olyan „program”, amely mélyen a tudatalattijában fut, ezért legtöbbször ő maga sincs ennek tudatában. Mivel nem ismeri a szeretet, a szerelmet, nem is tudja érezni azt.

E helyett, birtokolni akarja a másik embert. Azt akarja, hogy a másik a tulajdona legyen, függjön tőle és irányítani akarja őt. No és persze, hogy ő jobb legyen mindenben, mint a birtokolt fél. Emiatt pedig minden lehetőséget megragad, hogy lenyomja a párját. Ezen kívül, ennek a kérdéskörnek egy másik vonulata, hogy a nárcisztikus ember megpróbálja elszigetelni a párját a külvilágtól. Magához láncolja, elidegeníti őt a családjától és barátaitól. Így pedig teljes kontroll alatt tudja tartani a párja életét és cselekedeteit.

Az első napokban Annie „eladja” önmagát, mint igazi megmentőt és a legjobbat mutatja önmagából. Aztán valamivel később megmutatja valódi arcát – aminek semmi köze ahhoz a kedves és gondoskodó nőhöz, akinek első körben tűnt.

Ugyanez történik, amikor megismerkedsz egy nárcisztikus emberrel és párkapcsolatba lépsz vele. Az első időszakban mindent megtesz, amire vágysz. Úgy viselkedik, mint a világ legjobb barátja / barátnője. Mindent megtesz érted és még annál is többet. De aztán megunja a színlelést. Mert amit eddig mutatott, az nem a valóság. Csupán színészkedés és tettetés. Ami valóban fárasztó. Amikor pedig már kimaxolta a tettetési képességeit, ráadásul látja, hogy te már horogra akadtál, megmutatja az igazi arcát. Kiderül róla, hogy arrogáns, minden, csak nem törődő, elkezd téged (minimum) verbálisan bántalmazni, nem vállalja a felelősséget a tetteiért és azért, amilyen fájdalmat ezzel másoknak okoz.

Azt is elkezdeni elhitetni veled, hogy tulajdonképpen te vagy a probléma. Hogy te változtál meg, te vagy túl érzékeny. Figyelmen kívül hagyhatja a saját felelősségét is abban a tekintetben, hogy ő tulajdonképpen bánt téged – mivel tökéletesnek és hibátlannak tartja magát. Tehát – ha ő tökéletes – akkor a probléma forrása te vagy. És ami különösen ijesztő, hogy néha újra átváltanak „kedvesbe”. Egy-két napig. Megadva neked a reményt, hogy a dolgok mostantól egészen az idők végéig rendben lesznek. De aztán előbb-utóbb újra lehull a lepel és visszatérnek a bántalmazó viselkedéshez, ami valójában az igazi énjük. Újra és újra…

Amikor Annie a frissen megjelent könyvet olvassa, teljesen kiakad, mert káromkodást talál a történetbe beleírva, ami neki személy szerint nem tetszik. Hatalmas veszekedést kerekít ki ebből Paul-al. Később, amikor lenyugodott, megpróbálja kiengesztelni a férfit és félig-meddig szerelmet is vall neki.

A nárcisztikus ember nem tudja elviselni, ha nem ő irányit és nem úgy vannak a dolgok, ahogyan azt ő szeretné. Ha mégis így történne, mindenkit hibáztat, kivéve önmagát. Azonnal súlyos pszichológiai háborút indít a párja ellen, kiborul és ráhárítja az egész felelősséget. Aztán amikor megnyugszik, úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Vagy talán rájön, hogy lehet, hogy valami rosszat tett. De mivel nem tud őszintén bocsánatot kérni, elkezd „nyalizni”. Nagy virágcsokrok, drága ékszerek, nagy meglepetések, házi készítésű finom vacsora, amit csak el tudsz képzelni. Nem kér bocsánatot, hanem jön ezekkel a hatalmas gesztusokkal. Amelyek pedig semmit nem jelentenek neki. Amelyek valójában teljesen üresek. De valószínűleg visszahódít téged ezekkel. Minden visszatér a normális kerékvágásba. De csak a következő kiborulós helyzetig, amikor az egész kezdődik elölről. Harc – lenyugvás – mintha mi sem történt volna/„nyalizás”. Újra és újra, a véget nem érő folyamat.

Annie folyamatosan azt hangoztatja, hogy ő a legnagyobb rajongója Paul-nak és a regényeinek, de amikor Paul-t írásra kényszeríti, üvöltözni kezd vele, hogy milyen vackot írt.

Ugyanezt csinálja a nárcisztikus ember is. Néha azt mondja neked, hogy te vagy az univerzum középpontja, hogy te vagy a legjobb ebben az egész világban, a legszebb és a legokosabb mind közül. Aztán hirtelen, amikor tudat alatt bizonytalannak és kicsinek kezdi érezni magát annak már csak a gondolatától is, hogy te esetleg egy parányival is jobb lehetsz valamiben nála, elkezd lenyomni. Hogy te rossz ember vagy, túl érzékeny, buta, csúnya, értéktelen vagy stb. És hogy örülnöd kellene, hogy van melletted egy olyan fantasztikus és nagyszerű ember, mint ő. Tényleg?!

Amikor Annie arra kényszeríti Paul-t, hogy írja meg az új könyvet, Paul megkérdezi: „Gondolod, hogy írni akarok?” Annie így válaszol: „Nem hiszem. Tudom”.

Ó, igen, pont így. A nárcisztikus ember mindig tudja. Mindig jobban tudja. Tudja, mit akarsz, mit kell tenned, hogyan kell viselkedned, hogyan kell élned az életed. Mert te, ezeket nem tudhatod. Ő azt majd jobban tudja – a te nevedben is. A kedvenc példám erre az volt, amikor egyszer egy férfi megmondta nekem, hogy melyik sminkmárkát használjam, mert ez a legjobb. Hogy mi? Hogy micsoda??

De ez csak egy apró példa. Ez akár odáig is fajulhat, hogy a nárcisztikus párod megmondja neked, hogy mit vegyél fel, hova mehetsz el vagy nem mehetsz el – az életed börtönőreként viselkedve. És közben folyamatosan azt hangoztatja, hogy ezeket csak a te érdekedben teszi, mert segíteni akar neked, meg akar téged védeni, a legjobbat akarja neked. Ez a legnagyobb hazugság mind közül…. Ő csak és kizárólag azt akarja, ami neki a legjobb. Nem neked. Te csak egy báb vagy számára ebben a pszichológiai játszmában, egy eszköz és tárgy, hogy jobban érezze saját magát. Amire te vágysz vagy amire neked szükséged van, az nem fontos számára.

Amikor Paul elkezdi írni a könyvet Annie házában, a férfi megkéri őt, hogy vegyen neki egy másik típusú papírt a gépeléshez. Annie hihetetlenül mérges lesz, üvölteni kezd Paul-lal: hogy semmi sem elég jó neki, pedig ő mennyi mindent megtesz a férfiért és az egyáltalán nem értékeli ezt. Saját magát állítja be áldozatnak. Végül pedig egy teljes csomag papírt vág Paul törött lábára, szándékosan fájdalmat okozva neki ezzel.

Ha egy nárcisztikus emberrel élsz párkapcsolatban, az nem arról szól, hogy te kifejezheted a szükségleteidet. Még ha időről időre ezt esetleg meg is mered tenni, a párod forrongó dühével találod magad szemben. A nárcisztikus ember nem tud mit kezdeni mások szükségleteivel, ezért inkább támad. Fenekestől forgatja fel az egész szituációt, azzal vádolva téged, hogy követelőző, szívtelen, hálátlan vagy. Mit gondolsz te magadról, hogy még többet kérsz, amikor ő már annyi mindent megtett érted? Még az is lehet, hogy te ezt elkezded elhinni… Csak reménykedni tudok abban, hogy nem így van…

A hab a tortán pedig az, amikor a nárcisztikus ember még megtorlásba is kezd azért, mert ki merted fejezni az igényeidet: még több veszekedés, vagy pont hogy nem szól hozzád egy ideig, megcsal téged, mert szerinte megérdemled, vagy megaláz téged mások előtt. Mindent megtesz azért, hogy visszavonulót fújj és soha többé ne legyen bátorságod senkitől semmit se kérni. Különösképpen tőle ne. Azt akarja, hogy elkezd őt értékelni, hiszen ő a legnagyszerűbb ember, aki téged az életedben támogat. Van itt egy kis (?) ellentmondásosság… Nemde?

Amikor Paul megpróbál elmenekülni Annie házából, a nő megbünteti azzal, hogy kalapáccsal eltöri mindkét bokáját. Aztán pedig bevallja hatalmas szerelmét iránta.

A nárcisztikus emberek úgy gondolják, hogy joguk van fájdalmat okozni másoknak, ha úgy vélik, hogy azok nem viselkednek jól. Természetesen nem feltétlenül (mindig) fizikai jellegű a büntetés, de a pszichológiai bántalmazás is nagyon súlyos károkat tud okozni a bántalmazott életében. A leginkább zavarba ejtő pedig az, hogy miközben büntetnek téged, elhitetik veled, hogy szeretnek téged és a saját érdekedben teszik ezt. Teljes őrület…

Mielőtt ezt a cikket megírtam, újra megnéztem a filmet és elgondolkodtam.

Vajon Mr. King szándékosan írt ezekről a pszichológiai játszmákról ebben a könyvében? Azt gondolom, hogy nem. De az biztos, hogy bizonyos pontokon rendkívül jól ábrázolja, hogyan szenvedhet valaki, aki egy extrém nárcisztikus pszichológiai bántalmazóval él párkapcsolatban. Sajnos sok coaching kliensemmel látom ezt megtörténni. Kételkednek saját magukban, a saját elméjük, gondolataik és érzéseik integritásában. Nagyon szomorú látni, hogy ez a való életben is megtörténik.

Ha úgy érzed, hogy a fenti leírások és helyzetek előfordulnak a te párkapcsolatodban, a legjobb tanácsom az, hogy mielőbb lépj ki belőle! Vess véget a saját szenvedésednek, szakítsd meg az összes kapcsolatot vele, mentsd magadat, keress egy segítőt és kezdd el visszaépíteni mindazt, amit ez a nárcisztikus pár ellopott a lelkedből. Még ha néha nehéz is lesz és sokáig is tart, hidd el, megéri!

Az ilyen nehézségek ellenére megtalálni az utat a valódi énedhez, a legfantasztikusabb érzés, ami megtörténhet veled az életben!

Addig is, ha van kedved többet olvasni a nárcizmusról és a kontrolláló emberekről, látogasd meg az ezzel a témával foglalkozó cikklistámat. Ezen a linken pedig egy extrém nárcisztikus sráccal történt személyes randitapasztalatomról olvashatsz.

A legjobbakat kívánom nektek ehhez a küldetéshez!

Dóri

Kapcsolódó cikkek a Cikklistáimban:

“Ha szeretnél, akkor tudnád, hogy…” A tipikus női mondat

Párkapcsolati blokkoló működésmódok

“A nők csak pénzt akarnak…” Igaz ez a megbélyegzés?

Farkasként a párkapcsolatban

Amikor a Férfi dob egy csontot

Elférfiasodott nők, elnőiesedett férfiak

Miért mindig elérhetetlenekbe futsz bele?

Olyan sokat bántottál, mégis miért ilyen nehéz elengednem téged?

A 365 nap című film párkapcsolati elemzése

Férfi szemmel: a boldog párkapcsolat nem kor kérdése

„Bármit csinálok, nem tudom a páromat boldoggá tenni…”

Az én-idő – avagy hogyan maradj önmagad a párkapcsolatban?

Pszichológiai bántalmazás a párkapcsolatban

Egy valós bántalmazó párkapcsolat megélése – Anna története

A Megmentő szerepének felvállalása a párkapcsolatban